Persze ezzel most nem a tipikus magyar gazdasággal szemben tanúsított szemléleten szeretnék csámcsogni, csupán azt a szempontot az olvasó elé hozni, hogy vajon az, amit itthonról látunk a „csodálatos nyugati jóléti társadalomban” azt elhihetjük-e személyes megtapasztalás nélkül.

Egész egyszerű oka ennek a folyamatosan növekvő emberáradatnak az átlag ember anyagi helyzete. Próbálhatjuk ezt szépíteni, de őszintén szólva,  nem sok mindent van rajta, elhomályosítva ezzel a fiatalok jövőképét.

Összevetve a külföldi normákkal teljesen más rendszer működik egyik és másik helyen. Más országokhoz képest nálunk sokkal nagyobb szerepe és történelmi háttere van a saját tulajdonú ingatlannak. Hihetetlen mértékben ragaszkodunk ahhoz, hogy már pedig egyszer kell, hogy legyen az embernek háza, lakása. A múltat szemlélve, és a több évtizeddel ezelőtti államosításokat nem is csodálkozhatunk.

Országunk foggal-körömmel próbálja itthon tartani a fiatal munkaerőt, ehhez ugyebár a már jól ismert hiteltámogató pl. fészekrakó programot adták segítségül.

Ezektől az eszközöktől várható-e javuló tendencia?  Remélhetőleg igen, méghozzá legalább akkora mértékben mint az imént említett állami program, ugyanakkor ennek biztosan kimutatható eredményessége hosszabb távon várható, alapul véve a hitelkonstrukciók futamidejét.

Azonban ne feledjük, abszolút részeredménynek tudható be a kiadott hitelek és a programba lépők száma, ami a kedvezőbb kamatozásnak is köszönhető. Ezt az attitűdváltozást már saját környezetünkben is könnyedén felmérhetjük. Ezen ötleteket és projekteket igenis tovább kellene vinni és fejleszteni, bővíteni a határokat támogatva az egyre nagyobb igényt a saját lakás iránt a pályakezdők körében.

Forrás:sajatlak.com